2 Chronicles 20
1 Történt pedig ezek után, hadba vonultak Móáb fiai és Ammon fiai, és velük a meúniak is, Jósafát ellen.
2 És mikor jöttek és jelentették Jósafátnak, mondván: Egy nagy sokaság jön ellened a tengeren túlról Szíriából; és már Hacecon-Támárban, azaz Én-Gediben vannak:
3 akkor megfélemlett és eltökélte Jósafát, hogy megkeresi az Urat; tehát böjtöt hirdetett egész Júdára.
4 És mikor a júdaiak összegyülekeztek segítséget kérni az Úrtól; és Júda minden városából is érkeztek segítséget kérni az Úrtól:
5 akkor Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, az Úr házában az új udvar elé állt,
6 és azt mondta: Uram, atyáink Istene, nemde te vagy Isten az égben és te uralkodsz a pogányok minden királyságán? És a te kezedben van az erő és hatalom, és nincs, aki veled szemben megállhatna.
7 Nemde te űzted ki, Istenünk, ennek az országnak lakóit a te néped, Izráel elől; és adtad ezt barátod, Ábrahám magvának örökre?
8 És letelepedtek benne; és építettek benne a te nevednek szentélyt, mondván:
9 Ha veszedelem jön reánk, kard, ítélet, döghalál vagy éhség, ez elé a ház elé állunk és teeléd, mert a te neved van ebben a házban; és hozzád kiáltunk segítségért nyomorúságunkban, és te meghallgatsz és megsegítesz.
10 És most íme Ammon és Móáb fiai és Széir hegyvidéke, melyekbe nem engedted Izráel fiait bemenni, mikor Egyiptom országából jöttek; hanem eltértek tőlük és nem pusztították el őket:
11 íme azzal fizetnek nekünk, hogy eljöttek, hogy elűzzenek minket a te örökségedből, melyet a mi birtokunkba adtál.
12 Istenünk, nemde ítéletet tartasz felettük? Mert bennünk nincs erő ezzel a nagy sokasággal szemben, mely reánk jött; mi nem is tudjuk, mit csináljunk, csak rajtad vannak szemeink.
13 Egész Júda pedig ott állt az Úr előtt; kicsinyeik, feleségeik és fiaik is.
14 Akkor Jahaziélen, Zekarja fián, ki Benájá fia, ki Jeiél fia, ki Mattanjá fia volt, az Ászáf fiai közül való lévitán; az Úrnak lelke lett a gyülekezet közepette,
15 és azt mondta: Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói és Jósafát király: Így mondta az Úr nektek: Ti ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem a ti dolgotok a hadakozás, hanem az Istené.
16 Holnap menjetek le rájuk, ők éppen akkor vonulnak fel a Cíc hágóján; és ott kapjátok őket a patakvölgy végén a Jeruél sivataga előtt.
17 Ebben nem a ti dolgotok lesz a hadakozás: foglaljatok állást, álljatok ott és nézzétek, hogyan szabadít meg az Úr titeket, Júda és Jeruzsálem. Ne féljetek és ne rettegjetek, holnap vonuljatok ki ellenük, és az Úr veletek lesz.
18 Erre meghajtotta magát Jósafát arccal a földre; és egész Júda és Jeruzsálem lakói az Úr elé estek, leborulván az Úr előtt.
19 A léviták pedig, a kehátiak fiai közül és a kórahiak fiai közül felálltak: hogy dicséretet zengjenek az Úrnak, Izráel Istenének, nagy fennszóval.
20 Reggel tehát korán felkeltek és kivonultak a Tekoa sivatagába, és kivonulás közben megállt Jósafát és azt mondta: Hallgassatok rám Júda, és Jeruzsálem lakói, bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és biztonságban lesztek, bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek.
21 Aztán tanácsot tartott a néppel, és kijelölte azokat, kik az Úrnak énekeljenek és dicséretet mondjanak a szentséges Felségnek; kivonulás közben a fegyveresek előtt, és mondják: Tegyetek vallást az Úrról, hogy örökkévaló az ő irgalma.
22 És amely időben elkezdték a riadót és dicséretet, az Úr lesben állókat tett Ammon és Móáb fiai és Széir hegyvidéke ellen, akik Júdára jöttek, és megverettek.
23 Mert Ammon és Móáb fiai Széir hegyvidékének lakosaira támadtak, örök szentség alá vetvén őket és pusztítván; és mikor végeztek Széir lakosaival, egymást segítették egymás rontására.
24 És mikor Júda a kilátóhoz érkezett a sivatagba; a sokaság felé fordult, és íme az földre esett hullákból állott, egy sem maradt életben.
25 És mikor odaérkezett Jósafát és népe, a náluk levő ragadományt elzsákmányolni, tömegével találtak köztük vagyont is, hullákat is becses holmikkal, és annyit szedtek el tőlük, hogy nem bírták el; úgyhogy három napig zsákmányolták a ragadományt, olyan sok volt.
26 Negyednap aztán összegyűltek az Áldás völgyébe, mert ott áldották az Urat; azért nevezték annak a helynek a nevét Áldás völgyének a mai napig.
27 Akkor visszafordult Júda és Jeruzsálem egész népe, és élükön Jósafát, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe örömmel; mert örömet szerzett nekik az Úr ellenségeik felett.
28 És kobzokkal, hárfákkal és kÚrtökkel vonultak be Jeruzsálembe az Úr házához.
29 Az országok minden királyságára pedig az Isten félelme szállt; mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott Izráel ellenségeivel.
30 Így aztán Jósafát uralkodása nyugodt volt; mert az ő Istene nyugalmat adott neki mindenfelől.
31 Így uralkodott pedig Jósafát Júda felett: harmincöt éves volt, mikor királlyá lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben, és anyjának neve Azubá volt, Silhi leánya.
32 Atyjának, Ászának útján járt, és attól el nem tért; azt cselekedvén, ami helyes az Úr szemeiben.
33 Csak a bámák nem szűntek meg; és a nép még nem irányította szívét atyái Istenéhez.
34 Egyéb dolgai pedig Jósafátnak, az elsők és az utolsók; tudvalevőleg meg vannak írva Hanáni fia, Jéhu történeteiben, melyek Izráel királyainak könyvébe vannak fölvéve.
35 Ezek után pedig Jósafát, Júda királya társult Ahazjával, Izráel királyával; ez az, amit gonoszul cselekedett.
36 Arra társultak pedig vele, hogy hajókat csináltatnak, hogy Tarsisba járjanak; csináltattak is hajókat Ecjon-Geberben.
37 De Eliézer, Dódava fia Marésából, prófétált Jósafát ellen, mondván: Mivel Ahazjával társultál, az Úr összetörte munkádat. És összetörtek a hajók, nem mehettek Tarsisba.